Oscar szereti a másságot

 2012.02.27. 16:02

Olcsó közhely lenne azt írni, hogy az amcsik onnan tudják, hogy művészfilmet néznek, hogy nem értik. Na jó, ez szemétség, de nem egyszer meglepődünk, hogy olyan film fekszi meg a gyomrukat, ami egy európai számára könnyed délutáni mozi. Igen, túlzás volt. Bocs.

Ami az idei díjátadót illeti, kijelenthetjük az eredmény a papírforma szerint alakult. Most nem megyek bele, hogy A némafilmes aranyos, de mi a fenére kapott ennyi Oscar díjat?, vagy, hogy – bár imádom Christopher Plummert - meglepődtünk volna, ha a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában mondjuk Jonah Hillt díjazzák.

Az akadémia tagjainak döntése általában olyan, mint amikor a nagypapánkat kérjük meg, hogy szervezze meg a tizenhatodik szülinapi bulinkat. Igyekszik nagyon trendi lenni, amit azzal próbál elérni, hogy mindenből azt választja, amelyik neki nem tetszik, mert az tuti bejön a srácoknak. A némafilmes – na, ilyet is fiatal korunkban láttunk utoljára, meg különben is fekete-fehér, rossz nem lehet. Christopher Plummer 82 éves korában meleget játszik – nehogy azt mondják már a srácok, hogy begyepesedett vénemberek vagyunk, itt a díj (már olyan sok mindenért megkaphatta volna). És persze értjük mi Woody Allent, ő csinálja azokat a filmeket, amin gondolkozni is kell – és persze mi gondolkodó lények vagyunk, na meg egyáltalán nem vagyunk megsértődve, hogy minden évben tesz a meghívásunkra, kapjon néhány jelölést.

De most már tényleg nem foglalkozom a díjakkal. (Ha Woody megteheti minden évben, hogy klarinétozik, és nem ücsörög a Kodak Theatre-ben szmokingban, akkor merek engedni magamnak némi lazaságot.)

És mivel az Oscar díj átadása úgyis a külcsínről szól, hát muszáj a ruhákról írnom. Meg aztán ez lenne a blog célja, vagy mi?!

Az idei ruha versenyen is erős volt a mezőny. Az, hogy a színházba való bevonulás félórája arról szól, hogy megállítják a hírességeket, és felteszik nekik azt az igen fontos, és a szakmájukhoz, illetve azok elismeréséhez elengedhetetlen kérdést, hogy ki tervezte a ruhájukat, nem lepődünk meg.

Az idei futamnak volt egy kis pikáns bája, mert akarva-akaratlanul megrendezték a „ki tud szebben lefogyni szülés után” versenyt.

Kijelenthetjük, Penelope Cruz nyert.

További részt vevők: Natalie Portman (azért ő sem festett rosszul)

 

Jennifer Lopez (aki nem félt olyan ruhát húzni, ami kiemeli nőies alakját – jól tette)


 

Tina Fey (akinek az esetében a korát is illik figyelembe venni)

 

A kategória extrája Glenn Close, aki az Albert Nobbs után visszanyerte nőies alakját, és sminkkel tényleg úgy néz ki, mint egy nő. De nem vonom meg tőle a dicsérő szavakat: okos megoldás volt a kosztüm kabát. Elegáns hatást keltett, ráadásul szépen rejtegette viselője csípőjének valós méretét.


 

Tom Ford szereti a nőket!

Akik nem mozognak otthonosan a divat világában, de filmszeretők, azok is megismerkedhettek tavaly Tom Forddal az Egy egyedülálló férfi kapcsán. Bár a film nem vágott földhöz – gyakorlatilag egy őrült stílusos szenvelgés, azért el kellett ismerni, Tom Ford ért a látványhoz, legyen az egy ceruzaszoknya vagy egy antik kanapé.

Gwyneth Paltrow idén abban a szerencsében részesült, hogy egy Ford alkotásban feszített. Egyszerű volt, és gyönyörű. (Bár az nem ér, hogy valaki szőke, karcsú és majd 180 centi.) Tom Ford tudja, hogy mi az a vonalvezetés, ami az igényes nőnek is tetszik és a férfiszemet is vonzza. Félreértések elkerülése végett, ez a kettő ritkán esik egybe.

Másik nagy kedvencem Vera Wang, aki szintén tudja, hogy meddig mehet el. Rengeteg tervező a vörös szőnyegre is olyan ruhában küldené választott sztárját, ami inkább rendhagyó volta miatt tartja viselőjét a figyelem középpontjában, sem mint a tökéletességével. A kevesebb több elvén idén Viola Davis tűnt ki egyszerű, de mégis elragadó vonalvezetésű Vera Wang ruhájával. Esetében a színek is szépen harmonizáltak: gyönyörű sötétbarna bőrét csak még elegánsabbá tette a zöld ruha és a hozzá színben tökéletesen passzoló fülbevaló.


 

Ritka eset, hogy egyébként csinos színésznők nem ragaszkodnak a fűzős megoldáshoz, ami tökéletes alakjukat hivatottak hirdetni, hanem egy elegáns, de kevésbé előnyös darabot választanak. Sandra Bullock bár nem engedi meg az arcának azt a luxust, hogy többi testrészével együtt öregedjen (fájdalmas volt látni, hogy az egyébként bájos színész arcáról eltűntek a vonások, s ez valószínűleg valamilyen kezelésnek az eredménye), ugyanakkor dekoratív alakját teljesen elfedte a csípőig bő ruha.

 

És persze vannak, akiknek jól jön egy olyan fazon, amelyből nem egyértelmű, hogy a ruha bő vagy a gazdája. Meryl Streep évek óta tartja magát ehhez az egyszerű és megbocsájtható csaláshoz.


A bejegyzés trackback címe:

https://varrasszabadsag.blog.hu/api/trackback/id/tr475293787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.