MICOLÓGIA – Kószaklub

 2018.07.06. 19:57

mici_koszaklub.jpg

   Mindig megpróbálom igazságosan kialakítani a sétaútvonalat. Elmegyünk a veréb lakta füves dombig, hogy Mici örüljön, és aztán kétszer-háromszor elvonulunk a tűzoltóság előtt, hátha kocsit mosnak hiányos öltözetben a tűzoltók, hogy gazdi is örüljön.

A tűzoltóság azonban nincs annyira közel, mint amennyire egy egyedülálló nő megérdemelné (bár ha ez szempont lenne a tűzoltóságok kialakításánál, akkor Budapest párkapcsolati térképe alapján minden utcasarokra kellene néhány piros overallos életmentő hosszú slaggal). Az efféle hosszabb túrát csak verőfényben tesszük meg, Mici ugyanis – oly sok kutyától eltérően – nem szereti sem a havat, sem a vizet. Így mikor nyirkos az időjárás, vagy ami már minden tűréshatáron túl van: esik, a kis testét titkos ügynököt meghazudtoló pontossággal passzírozva a falhoz közlekedik. Majd a fűben – ahol máskor az időmet nem kímélve bóklászik – barisnyikovi kecsességgel szökell a pitypangok és katángkórók között, hogy szőrrel gyéren borított hasa a legrövidebb ideig érintkezzen az undok nedves fűszálakkal.

Azonban ha az idő száraz, a probléma ellentettjével kell megküzdenünk. Mici minden szükségletét a legvégsőkig visszatartja, csak azért, hogy minél tovább tartson a kószálás. Felteszem, nem én vagyok az egyetlen kutyatulajdonos, aki felismerte a jelenséget: márpedig rapidséta nem létezik. Minél inkább sietned kéne, kutyád annál biztosabb benne, hogy most meglepi túrával készültél. Ezért aztán ellenjavallott közvetlenül munkába indulás előtt levinni az ebet, és ami még fontosabb: ne sétáltass reklám alatt! Bár a kereskedelmi csatornák rendelkeznek azzal a remek tulajdonsággal, hogy negyedóránként hirdetéssel szakítanak meg minden filmet, arra ügyelnek, hogy a reklámblokkok ne haladják meg átlagosan a nyolc percet. Ez természetesen nem elegendő egy panel-kutyának ahhoz, hogy a szabadság oltárán áldozzon. Arról nem is beszélve, hogy mindig a legjobb résznél szakítják félbe a filmet. Így soha ne annál a reklámszignálnál rohanj le kutyát sétáltatni, amit akkor vágnak be, mikor Ryan Gosling leveszi a pólóját, mert tuti, mire visszaérsz, már újra rajta lesz. Hidd el, tapasztalatból beszélek.

És a „ha eddig nem végezte el a dolgát, már nem is fogja” elméletből kiindulva hamarabb befejezni a sétát – mind tudjuk – nagyon rossz döntés, hiszen az elmélet helyesen úgy hangzik, hogy „ha lent nem végezte el a dolgát, akkor fent fogja”. Aminek corpus delictije reggel egy konyhapadlón hagyott kis meglepetés lesz.

Mici különben is elkezdte a parkban sétálást valami fura viktoriánus társadalmi megmozdulásként kezelni. Meggyőződése, hogy alapvetően azért gyűlünk össze, hogy ismerkedjünk, információt cseréljünk és főleg, hogy megmutassuk egymásnak új ruháinkat. Nincs szívem elvenni az örömét azzal, hogy felvilágosítom, az egész azért történik, hogy a fűből szedhessem össze azt, amit különben a már említett konyhapadlóról takaríthatnék fel. Tényleg, sokkal jobb.

A kapcsolattartásnak e sétálós formáját kutyám annyira komolyan veszi, hogy érdeklődését, nem csak eb társaira terjeszti ki, hanem az őket kísérő gazdikra is. Sőt, ha őszinte akarok lenni, elsősorban a gazdikra utazik. Már a kapun úgy lépünk ki, hogy Mici felméri a terepet, hol találhatók hízelegtetésre alkalmas emberek.

Először a padon ücsörgő néniket szúrja ki, majd jönnek a munkából hazaigyekvő, öltönyös férfiak, akik aktatáskát elhajítva önként hódolnak be neki, majd a végső döfés: a hűvösség látszatát egész nap gyakorló és magukra erőltető tini lányok. Nos, ők is megtörnek. Mici felugrálással, tekergőzéssel indít, majd jön a lábszárnyalogatás, és ha a közelben találna egy labdát, akkor azzal is elkezdene dekázni cukiskodásból. A cél talán nem is pusztán némi fültő vakargatás kiprovokálása, sokkal inkább a győzelem íze: bizonyítani, hogy néhány jól irányzott ártatlan kiskutya-pislogással és barátságos lihegéssel hegyeket mozgathat meg, de legalábbis újabb és újabb gyanútlan járókelőt vehet meg kilóra.

Ahogy a gyerekek is mindig vendégségben falnak úgy, mintha különben éheztetnék őket, úgy Mici is akképp hízeleg másoknak, mintha én otthon kábé a radiátorhoz láncolva tartanám. Nekem meg leég a képemről a bőr. De legalább arról leszokott már, hogy örömében nyomban összepisilje magát. Persze ez sem egyik napról a másikra tűnt el. Volt olyan időszak például, amikor – meglátván egy potenciális áldozatot – menet közben kezdett el pisilni, így húzva maga után egy illetlen csíkot. Gondolom, ezzel időt akart nyerni az értékes sétapercekből. De az is lehet, hogy szerette volna leírni a nevét a betonra. Ezt már sosem tudjuk meg, de a lényeg, hogy ezzel is leállt, és ma már sokkal taktikusabban manipulálja a népeket.

A kutyákkal már más a helyzet, Mici kilométerekről kiszúrja őket, és felveszi a megadom magam, és tégy velem, amit akarsz pózt. Ez valahogy úgy néz ki, mintha elkezdene kommandózni egészen a földhöz lapulva, a porban csóválja a farkát és szemérmesen oldalra fordítja a fejét, mintha az egészet nem direkt csinálná. Mint a kakas kergette tyúk a klasszikus viccben, aki nem áll meg, nehogy könnyűvérűnek nézzék, nem fut tovább, nehogy frigidnek tűnjön, ezért inkább „véletlenül” megbotlik.

Szóval Mici izgatottan várja a közeledő kuncsaftot, ami nem is gond, ha a súlycsoportjának megfelelő, szexuálisan inaktív ebről lenne szó. Ez persze általában nem így van. Sőt jellemzően többen érkeznek egyszerre. Egy ideig persze bájos, ahogy kerülgetik, meg szaglásszák egymást, de legutóbb is nem sokkal azelőtt sikerült csak közbelépnem, hogy egy konkrét swinger party kezdett volna kialakulni.

Nem mintha Micit még érintené a gyermekvállalás csodája, de mégis csak ügyelnünk kell a látszatra. Így tehát, ha már elég kutya és kutyatulajdonos jött össze a parkban egy spontán lakógyűléshez, és persze ahhoz, hogy a nagyobb testűek (mármint a kutyák) érvényesítve akaratukat veszélyeztessék a kisebbet – nevezetesen Micit, akkor úgy intézem, hogy szép csendben odébbálljunk. Persze igyekszem úgy távozni, hogy az a legkevésbé se legyen ciki a négylábúmnak, mert hát kinek kell az, hogy miután elmentünk, jól kibeszélje gyávaságát a többi eb.

2015. 10. 01. 

A bejegyzés trackback címe:

https://varrasszabadsag.blog.hu/api/trackback/id/tr7814098235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.