dsci0002.JPG

   Mici két dolgot mondhatott magáénak, amikor elhoztam a menhelyről: a Mandarin nevet és egy közepes komolyságú szopornyicát. Az elsőt kreativitással, a másodikat jó sok bogyóval és Pálfidokival orvosoltuk.

Továbbá rendelkezett egy fiktív születésnappal, és az oltási könyvében feltüntetett ténnyel: különös ismertetőjegy: lehajló fülek. Jelentem – feltehetően a féregtelenítésnek hála – a fülek mára szépen állnak. Csupán kritikus helyzetben ereszti le őket két oldalra, mert tudja, hogy ha olyan fejet vág, mint Yoda mesteré, akkor a nevetségesen könnyen befolyásolható gazdi egy perc alatt megfeledkezik a megrágott papucsokról, a lebontott lambériáról és a bonszájjá metszett szobanövényekről.

De térjünk vissza a születési időre. Nyilvánvalóan egy menhelyen szegény doki csak tippelni tud a dátumot illetően, aztán reménykedünk, hogy az esetleges pontatlanság hibahatáron belül van. Nem mintha utólag ez tetten érhető lenne, de a kutya fejlődésének üteme már nyújthat fogódzókat. Mici persze nem a legjobb példa, hiszen ő négy hónapos koráig – aggodalomra határozottan okot adó akkori egészségi állapota miatt – sétálni sem mehetett, és azt hitte, hogy a világ ötven négyzetméternyi műanyag parkettából áll, ami ráadásul az ötödiken helyezkedik el. Volt is nagy öröm, amikor a menhely utáni kényszer házi őrizetet követően először láthatott természetes fényt, és idegen kutyák hagyta nyomokat szagolhatott a fűben.

Szóval fejlődése lassú volt, ám közelről megfigyelhető. (Persze egy panellakásban – annak méreteit tekintve – minden oly közelinek tűnik.)

Az egész azzal kezdődött, hogy fura folyamatok mentek végbe Mici testén, melyek épp annyira leptek meg engem, mint őt. Intim területei finoman szólva megerősödtek. Rövid számolás után megállapítottam, hogy öt pár cicije van. Most bizonyára felhúztátok a szemöldökötöket, hogy mit számolgatom, de korábban nem volt okom rá. Amikor azonban betöltötte a feltételezett féléves kort, olyan teltek lettek a keblei, hogy nem lehetett szó nélkül elmenni mellettük. Azt is csak ebben az időszakban vettem észre, hogy emlői tornasorban, az intim területhez közeledve növekvő sorrendben helyezkednek el. Más szóval: fejlődésének ezen szakaszában, melyet a köznyelv tüzelésnek nevez, a mellső lábaihoz közel eső cicik Michelle Pfeifferét idézték, míg a leghátsó pár már Monica Belluccit is megszégyenítő méreteket öltött. És – gondolom, nem lepem meg a gyakorlottabb gazdikat – elkezdett ereszteni a kutya. Ott.

Anyai szívem ellágyult, mikor felismertem a tényt: Mici nagylány lett.

A büszkeség könnyeinek felszárogatása után azonban rájöttem, hogy ugrott a beütemezett ivartalanítás, hisz azt eredetileg az első tüzelés előtt kellett volna megejteni. Vártunk tehát néhány hónapot, és akkor vágtunk bele remegő térddel.

Utólag visszagondolva, persze az egész nem volt olyan rémisztő. Mici kapott egy csinos brazil gyantát (amúgy az tök igazságtalan, hogy most, mikor már vendégváróra fazonírozott odalent, nincs értelme megmutatnia senkinek), és félóra múlva megstoppolva vihettem haza.

Úgy határoztam, hogy nem kínzom szegényt a műanyag lavórral is, amit a kutyák fejére kell húzni, hogy ne macerálják a sebet (bár azzal szerintem még az ascoti derbin is szívesen látták volna), inkább varrtam neki egy dresszt, amiben úgy festett, mint egy kis artista. A doki érdeklődött, van-e az ő méretében is.

Nyugi, nem volt.

Többen riogattak azzal, hogy az ivartalanítás után megváltozhat a kutyák személyisége. Tudom, hogy ez annyira hangzik tudományosan, mintha brit tudósok fedezték volna fel, de ha a Micit fenyegető veszélyekről van szó, elveszítem a realitásérzékemet.

Természetesen nem változott meg. Ő nem. Azonban a vele korábban cimbiző hímnemű kutyák feltűnően máshol kezdték el keresni a számításukat.

Mici azonban igen pozitív személyiség, és rögtön megtalálja a boldogsághoz vezető kiskapukat. Más szóval, ő amolyan „ha citromot kaptál az élettől, csinálj limonádét” típus, és szó szerint értelmezve a maradjunk barátok frázist, elkezdett másképp közelíteni a kiszemelt hímekhez. A Szex és New York óta tudjuk, hogy minden nő életébe kell egy olyan férfi, akinek a véleményét anélkül kérhetjük ki, és kaphatjuk meg, hogy a háttérben bármilyen szexuális ellenszolgáltatás lehetősége egyáltalán felmerülne. A közhelyes sorozatban ez általában egy meleg lakberendező személyében testesült meg. Nos, Mici életében ez az érdek nélküli barát Sunny, a herélt törpe pincser. Pontosabban Mici mindent megtesz annak érdekében, hogy a nagyvárosi nők életformájának ezt a részét vele valósítsa meg. Erről azonban Sunny még nem szerzett tudomást. Vagy ha igen, nem érdekli. Így persze még szánalmasabb kutyám erőlködése, hogy mindenáron magára irányítsa a figyelmet.

Legszívesebben már most tisztáznám vele, hogy az élet ilyen, és időben készüljön fel a várható elutasításokra, de mivel Mici épp a kamaszkor közepén tart, amikor szülőre hallgatni ciki, épp csak azt nem mondja, amikor megsimogatnám a buksiját, hogy „na, a hajam!”.

2015. 07. 27.  

A bejegyzés trackback címe:

https://varrasszabadsag.blog.hu/api/trackback/id/tr4214098143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.