mici_nyelv.jpg

   Először is szeretném tisztázni a kutyámat a súlygyarapodással kapcsolatos vádak alól. Egy: ez valójában izom. Kettő: most növeszti a téli bundáját. Három: nőtt és nem hízott. Négy: na jó, egy pici többlet felcsúszott, de az már a hideg évszakra való felkészülés. Öt: jó, hízott. Most örültök?!

Igazán nem estem kétségbe, mikor a kollégák, barátok finoman céloztak rá, hogy a kutya jó húsban van. Senki sem vádolhat azzal, hogy éheztetném. Amikor egy sétáltatós ismerős, aki szintén büszke tacskótulajdonos (mert, hogy Mici esetében is tacsi a törzsanyag) figyelmeztetett, hogy vigyázzak a nassoltatással, mert ez a típus hízásra hajlamos, főleg, ha ivartalanított, még mindig elfogultan legyintettem. De mikor a Pálfidoki kereken kimondta, a kutya elkezdett – idézem – elzsírosodni, megrendültem. Először is a tárgyilagos kifejezés sokkolt, majd rögtön átfutott az agyamon, talán Mici hallotta ezt… Már pedig melyik nő szeret ilyet hallani?!

Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy Mici vagy nem hallotta, vagy nem érdekelte a tény, mert az orvostól hazaérve az első útja a táljához vezetett, ahonnan küldte felém a már megszokott utasító pillantásokat.

A táplálkozás problematikája azonban nem csak lakáson belül jelentkezik. Mici – már említett – romantikus érzületének hála, szereti a szabadban elkölteni az elemózsiáját. Ez persze nem azt jelenti, hogy piknik kosárral vágnánk neki az útnak, inkább amolyan ahol megéhezel, egyél! magatartásra kell gondolni. Értsd: mindenhol.

Mici különben is két részre osztja a világot: ami mozog, arra van, hogy őt imádja és szórakoztassa, minden más ehető. A halmazok között gyakran átfedés tapasztalható. Abbéli véleményén pedig, miszerint minden útjába kerülő, lenyelhető méretű tárgyat le is kell nyelni, továbbra sem hajlandó változtatni. Még a száraz kenyérmorzsákat is felszedegeti – mintha otthon nem kapná meg a legmagasabb fehérje/hús tartalmú tápokat (hatott a vigyorgó kutyás reklám a befolyásolható gazdira) – hiába próbálom olyan érvekkel eltántorítani, mint a „Ha megeszed a morzsákat, Jancsi és Juliska majd jól nem talál haza”, vagy a „Számolod a kalóriákat, kislányom? Még két falat, és Matthew McConaugheynek nem fog tetszeni a hájas kis tested!

Mindez azért is felfoghatatlan, mert miközben a parkban a cigi csikktől kezdve a bagolyköpetig mindent úgy kell kihalászni a szájából, mielőtt elfogyasztaná, addig otthon, a táljában elhelyezett száraz tápból hamupipőkei gondossággal válogatja ki a prémium falatkákat a magát leleményesnek gondoló gazdi által hozzá kevert olcsóbb, és nyilván kevésbé íncsiklandó darabok közül.

Amúgy a kutyakaja-fejlesztők észjárását nem tudom követni. Értem én, hogy nem a kedvencek járnak vásárolni, hanem a szeretet nevében mindenre rávehető gazdik, de azt ők sem gondolhatják komolyan, hogy akár a legelfogultabb kutyatulajdonos is elhiszi, hogy a kutyák gyógynövényes-oregánós kínai csirke ízt imitáló konzervre vágynak. A gyakorlott gazdi ugyanis pontosan tudja, hogy a félkeményre száradt döglött földigilisztának, esetleg a rothadó avar zamatának örülnek kedvenceink a legjobban.

De visszatérve a kutyám kikerekedésére. A jelenség egyelőre csak nekem és az egész világnak tűnt fel. Mici jól alszik. Illetve, ha van is bármilyen önképe – mint sok más nő –, ő is nagyobb darabnak képzeli magát a valóságosnál. Ám amíg ez az érzés ember-nőtársait általában szomorúsággal tölti el, addig ő vélt hatalmától megrészegülve üldözi el a parkból a boldogan por-fürdőző verebeket. Némi testtudat azért szorult belé, mert ha varjat látunk, akkor ő észrevétlenül átoldalog a tér másik felére.

Egy vidéki sétánk alkalmával egyszer egy tyúk bizonyult méretesebbnek. De ez egy másik történet. Amúgy – gazdi szempontból – a rigók a legrosszabbak, azok ugyanis nem elrepülnek, hanem meglepő gyorsasággal odébb ugrálnak, így őket a végtelenségig lehet üldözni. Remek.

A súlyprobléma felismerésében végül is a hiúság jelentette a fordulópontot. Micivel hivatalosak voltunk egy szépségversenyre. Alapvetően nem vagyok híve az effajta rangsorolásnak, de a rendezvény többszörösen karitatív volt, így gondoltam, riszálhat kettőt Mici is a nemes cél érdekében. A versenyre való felkészülés részeként a dátumhoz közeledve próbáltam hosszabbra nyújtani a sétákat, és néhány falattal csökkenteni a bevitt táplálékot a kívánt testtömeg index elérése érdekében. Egész hatékonynak gondoltam magam, amíg rá nem jöttem, hogy anyám zugporcogókkal ássa alá tökéletes edzéstervünket. Hát csodálkoztok, hogy Mici még a dobogó alsó fokára sem vonszolta fel kigömbölyödött hátsóját?!

2015. 10. 29. 

A bejegyzés trackback címe:

https://varrasszabadsag.blog.hu/api/trackback/id/tr714098315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.