Mi mással kezdődhet a varrás, mint az anyag előkészítésével. Ezt szaknyelven beavatásnak szoktuk nevezni, ami persze elég talányosan cseng, és mindenkinek meglódul a fantáziája. Most azonban nem kell több rétegű tartalomra gondolni.

Tehát: a beavatás. Vannak olyan textil típusok (anyagismeretből mindig gyengus voltam, szóval itt most nem bocsátkoznék találgatásokba, hogy egészen pontosan mely típusok az érintettek), amelyek a forró víz első bársonyos érintésétől összemennek, és összébb, és még összébb. Ezt elkerülendő még a méterben lévő anyagot szépen beletesszük olyan forró vízbe, amelyikbe bele sem tudunk nyúlni. Jó, jó, tudom, akkor hogy tesszük bele?! Először is villámgyorsan, hogy ne legyen ideje megégetni a víznek; másodszor pedig használjuk a felmosó nyelét, és azzal nyomkodjuk bele a gőzölgő vízbe a félelemtől sikoltozó anyagot. 2-3 percig hagyjuk ott, és utána vegyük ki. Egyszerű ezt úgy eszközölni, hogy engedünk rá egy kis hideg vizet, hogy a korábbi konfliktusok elkerülésétől felbátorodva ne a záróakkordnál égessük le a kezünket. Ha megszárad, már kezdődhet is a móka főszerepben a centivel, az ollóval és barátaikkal, a gombostűkkel.

Pá!