Hohó…és az ígéretem teljesítem (olyan vagyok, mint a jó tündér keresztanya): egy szoknya elkészítését írom le pontról-pontra, képekkel illusztrálva.

Munka címe: anya szoknyája. Mert, hogy anyák napjára varrtam neki egy csini mintás kis szoknyát, azonban az nem volt jó. Azt hiszem, ez némi magyarázatra szorul, mert hülye lennék csak úgy leírni, hogy elszúrtam valamit (főleg, hogy nem szúrtam el, jó?!). Lelkesen kiszabtam a szoknyát 45 fokban, aminek ugye az a lényege, hogy az egyébként nem rugalmas anyag is kap valamicske rugalmasságot (nyilván tapasztaltátok, hogy a legdurvább szövetet is, ha átlósan rángatjátok, akkor jobban ki tudjátok húzni, mint keresztben, vagy szálirányban).

Az elszúrás most abban materializálódott, hogy nem vetettem egybe a szoknya fazonját, az alanyom alkatával. Ez a típusú szabás igazából a nagyon vékony, teljesen lapos hasú hölgyeknek előnyös. Így ezt átalakítani sem nagyon tudtam. Gondoltam, varrok inkább másikat. Na jó, azt hiszem, ezt túl magyaráztam. Tehát a szoknya:

Én – még akkor is, ha megtanultam a suliban, hogyan kell méretre szerkeszteni, szabásmintát készíteni, felfektetési rajzot tervezni – jobb szeretem meglévő ruhadarabokról levenni a mintát. Ennek két oka van: 1. tök fölösleges egy konfekció méretet követni, ha egyszer van az alanyunknak egy jó méretű, fazonú ruhadarabja; 2. sokkal egyszerűbb!

Tehát felfektettem az anyukám egy régebbi szoknyáját (nini, hát nem ezt is én csináltam?! De bizony), a korábban már beavatott és megszáradt anyagra a lehető legtakarékosabban.

(Én általában bőven szoktam vásárolni a textíliából. Egyrészt, mert szeretem tudni, hogy közben meggondolhatom magam, és nem kell, hogy a fantáziámnak határt szabjon az anyagmennyiség; másrészt, mert olcsó méterárusnál szoktam vásárolni, ahol gyakran előfordul, hogy hibás itt-ott a szövet.)

Érdemes először az anyagot szépen végig teríteni a földön (én a földön szoktam szabni, de ez szokás kérdése; sokan az asztalon vágják ki a készülő mű alkatrészeit), így átlátjuk, hogy kábé mire elegendő a vásárolt mennyiség. Arról nem is beszélve, hogy milyen szuper először egyben látni egy téglalap alakú szövetet, amelyből néhány óra munka után egy hordható ruha lesz – kis szerencsével. :)

És akkor visszatérve a szoknyára. Sötét és világos mályvát választottam a ruha színének, mert tudom, hogy az anyukám nem szereti a nagyon harsány színeket. Ugyanakkor nem akartam, hogy nyáron valami szürkét, vagy túl visszafogottat hordjon.

A stílusa romantikus (mármint a szoknyáé…illetve az anyukámé is). Deréktól térdig szűkül, majd onnan jön egy szolid fodor, hogy legyen benne valami játékosság.

Mivel a fazonon változtattam a mintául szolgáló szoknyáéhoz képest, így csak annyit veszek le belőle, amennyi egyezik. Tehát valamivel rövidebbre szabom, mert beleszámítom, hogy jön rá egy jó 10 centinyi fodor. Akkor csináltam jól, ha 7 alkatrészt szabtam ki:

1 db eleje

2 db háta

1 db övpánt

1 db dísz pánt

2 db fodor

(ne tévesszem meg senkit, hogy csak öt darabot lát; a két részből álló hátat egymásra fektettem, és a fodorból is kettő van)

Ha ez megvan, akkor örülök egy kicsit, hogy milyen jól is néznek ki így egymás mellett, aztán hozzáfogok a varráshoz. Ha több különböző textilből készül a ruhadarab, akkor érdemes a legtöbb alkatrészt biztosító anyag színével azonos cérnát választani, és akkor nem néz ki hülyén, hogy egyes részeken eltér egymástól az anyag és a cérna színe. (Persze ha valakinek úgy tetszik jobban, és annyira precíz, akkor átfűzögetheti a cérnát a gépben az egyes munkafolyamatoknál.)

Először mindenképpen az apró varrásokkal kell kezdeni. Szoknya esetében ez szinte mindig a szűkítők elhelyezése. 2-2 előre és hátulra. Hátulra mindig nagyobb kell, mert a fenekünk jellemzően nagyobb a hasunknál. Itt sem lehet egyértelműen követni a konfekciót, mert valakinek ilyen, valakinek olyan az alakja. A most leírt szoknyánál persze egyszerű dolgom van, mert ugyanoda teszek egy ugyanolyan méretű formázó varrást, mint a mintaszoknyán van. Általában az elejére 1-1, a hátuljára 1,5-1,5 centis szűkítőt varrunk. Magyarán a derék kerület a csípőhöz képest minimum 10 centivel lesz kevesebb. Amennyiben a modellünknek az átlagosnál nagyobb a popsija, hátulra 2-2 szűkítőt is tehetünk. Ebben az esetben van egy keskenyebb 0,7, és egy szélesebb 1,5 centis szűkítő. A hossza is eltér az elején (9-10 cm) és a hátulján (10-11 cm).

Ha elkészültünk a formázókkal, akkor nekilátunk a húzózár (vagy zipzár – kinek hogy tetszik jobban) bevarrásához. A szabásnál már tudnom kell, hogy a húzózár hova kerül majd. Ez azért fontos, mert ott mindig 2 centi varrásszélességgel kell számolni. Ennél a szoknyánál a hátközépbe varrom, így ott növeltem meg a varrásszélt. Általában 18 vagy 20 cm-es húzózárat használunk szoknyákhoz.

A hátközepet úgy varrom össze, hogy deréktól húzózár plusz 1 cm-t nyitva hagyok. Ezután jönnek a tisztázó varrások. Nyilván szerencsés, ha a varrógépünk mellett van úgynevezett interloch-unk is (ez a kifejezettem az alkatrészek szélének lezárására alkalmas eszköz). Persze akinek ilyen spéci cuccai vannak, az nem az én blogomból tanulja meg a szoknyakészítést. :)

Tehát, ha nincs ilyenünk, akkor a varrógépünk cikk-cakk öltésével tisztázzuk el a vágott széleket. Erre azért van szükség, mert így nem foszlik majd a továbbiakban az anyagunk, illetve szebb lesz a ruha belseje is.

Ezek után kijelöljük a húzózár helyét. Gombostűvel rögzítjük a varrásszélt az anyaghoz, majd szintén gombostűvel a zárat is betűzzük (ezt odafércelhetjük, ha kényelmesebbnek érezzük így a varrást). Az én gépemhez van kifejezettem húzózár bevarrására alkalmas talp, így én azt ki szoktam cserélni ilyenkor, de az eredetivel is elkészíthetjük. A húzózárat akkor varrtuk be jól, ha a két oldalon a tűzés párhuzamos, és egyforma távolságra van a zár közepétől, illetve, ha a zipzárunk nem vigyorog, vagyis nem látszanak ki a fogak, valamint az ellenkezője sem valósul meg, tehát nem fekszenek egymásra a szélek.

Ezzel tulajdonképpen van a szoknyánknak egy kész külön álló eleje és egy hátulja. Össze is varrhatjuk a két részt. Varrás közben érdemes az egyes elkészült munkafolyamatokat megpecsételni egy jó kis vasalással. Persze csak óvatosan, mert ha mindent tízszer átgőzölünk, akkor ügyesen megfőzzük az anyagot. (ami mellesleg nekem sikerült a szakvizsgámon…ehh)

A szűkítőket mindig közép felé kell vasalni, a varrásszéleket pedig szétvasaljuk.

Na, ennek már egész szoknya formája van.

Erre varrom fel a díszítő csíkot a halványabb színből. A pánt végeit összevarrom, majd felgombostűzöm a szoknya aljához úgy, hogy a varrás a hátközéphez essen, és felvarrom. Ezután a két részből álló fodrom végeit varrom össze (természetesen ennek is eltisztázom a széleit), majd gombostűzöm és felvarrom. Itt a két varrott szélnek kell értelemszerűen a két oldalvarráshoz illeszkednie.

Az alját körben felvarrjuk. Duplán kell visszahajtani a szélét, de érdemes nagyon keskeny sávot, maximum 1 centit felhajtani, hogy ne törje meg nagyon a fodor esését.

Ha ez megvan, akkor felvarrjuk a derékpántot. Mivel ez egy lenge nyári anyag, így nem keményítem semmivel az övet. Bizonyos anyagoknál, illetve, ha egy merevebb övet szeretnénk, akkor az övpánt felébe lehet ragasztós közbélést vasalni. Ez egy nagyon furmányos kis cucc. Méterben és pántként is lehet kapni. Egy fátyolszerű anyag, amelynek az egyik oldalán apró ragasztó pöttyök vannak, amelyek a forró vasalótól felolvadnak, és prímán hozzáragadnak a textíliához. De mint mondtam, akkor sem történik semmi, ha ezt nem használjuk.

Az övpánt szélessége az öv szélességének és a varrásszélességnek a kétszereséből áll össze. Egy szoknya övpántja általában 3 cm, vagyis a kiszabott pánt 8 centis.

Az övet először a fonákjára varrom fel; a hátközépen az egyik oldalon 1 centire, a másikon 3 centire lóg túl. A felvarrt öv szabadon lévő részeit úgy készítem el, hogy hosszában félbehajtom (belül a színe) és az 1 centis oldalon a hátközép vonalában varrom le, a másikon a szélétől 1 centire kezdem, és L alakban haladok a hátközépig. Ezután kifordítom a két levarrt véget. Az egyik oldalon a hátközép vonalában ér véget az öv, a másikon 2 centivel hosszabb. Gombostű segítségével tudom szépen kihúzni a sarkokat, hogy derékszög legyen. Most a színe felől kaptunk egy övre hasonlító formát azzal a különbséggel, hogy maradt egy levarratlan szélünk, ami okosan bekívánkozik az övbe. Vagyis befelé fordítjuk, és szépen végig tűzzük derékban az övet. Ha úgy tetszik jobban, akkor a felső széleket, és a rövid záródásokat is körbevarrhatjuk.

Már csak a gomblyuk van hátra. Ennek a méretét mindig a gomb mérete határozza meg. Átmérő plusz 2 mm-t számolunk, illetve ha magas gombról van szó, akkor hozzáadhatunk 1-2 mm-t. Ha szerencsénk van, akkor a gépünk gomblyukazásra is alkalmas, ha nem, akkor kiskezünkkel csuda szépre megvarrjuk, és még az elvárhatónál is büszkébbek leszünk magunkra. :)