Te is tedd fel magadnak a kérdést: A Százholdas Pagony mely lakójával tudsz azonosulni? Én sajna Nyuszi vagyok. És ez így húsvét környékén elég rémisztő. Konvencionális, konfliktuskerülő, kényszeres, gyáva nyúl. Aki mindentől tart, ami új, vagy ismeretlen. Nem szereti, ha kibillentik a komfortzónájából, és elvárja, hogy a dolgok a tervek szerint alakuljanak. Én vagyok Nyuszi. Végre kimondtam.

- Sziasztok, a nevem Ági, és Nyuszi vagyok.

- Szia, Ági.

Nehéz ilyesmit beismerni. De legalább a húsvéton túlvagyok, és eddig nem evett meg senki.

Amúgy meg nem vagyok hajlandó a húsvétról írni. Nem csak az én húsvétomról, vagy konkrétan az ideiről, hanem úgy általánosságban a húsvétról. Nem fogom leírni, hogy az általános iskolában Aradi Pisti minden évben eljött locsolni. Meg, hogy próbáltam letagadtatni magam, de valahogy a szüleimtől távol áll a füllentés képessége, így minden alkalommal örömmel invitálták a házba a kis locsolóbajnokot. Nem fogom elmondani, hogy a bosszantó kis procedúrát, amelyet köznyelven locsolásnak hívunk, lelkes versike kísérte. Képtelen vagyok beszélni arról a feszélyezett helyzetről, amikor a gyereköltönybe bújt fiú valódi kölnivel a kezében nekiállt szavalni, mindezt a szüleim gondos felügyelete alatt. Éppen csak nem fényképeztek. Vagy igen?! Már nem is emlékszem, de simán beleférne.

Fájna leírnom, hogy micsoda keserves 3 és fél perc volt ez. Állni ott izzadó tenyérrel, vöröslő arccal és számolni a másodperceket vissza.

Azt sem bolygatnám, hogy valami perverz okból nyolcadikban egyszer csak menő lett a locsolkodás. Két fiú is volt az osztályban, akinek a személye garancia volt a menőségre. Ha eljöttek meglocsolni, akkor állat menőnek számítottál. Ráadásul akkor már nem vicceltek: nem kölni, nem parfüm, hanem szódásszifon. Na, az menő volt. Menő volt nagylányosan sikongatni a ránk irányított locsoló láttán. És igen, - nem tudom, milyen félreértés következtében, de - én akkor a meglocsoltak közé kerültem! Az általános iskola nyolc éve alatt egyszer menő voltam.

És ezzel le is zárult ez a részben hízelgő, részben megalázó gyerekes szokás. Az ünnep iránti ellenszenvem azonban töretlen. Ez tavaly egy halálfejesre festett tojásban materializálódott. Idén csupán az alkalomra választott macinacim jelezte, hogy mindenki bekaphatja, aki pacsulival a kezében hímes tojásra vár. Beleértve a nyulat is.

Nem megmondtam, hogy nem írok a húsvétról?!