January Jones azon kevés babaarcú szőkeség közé tartozik, aki nem az a tipikus bosszantóan babaarcú és bosszantóan szőke csaj, mert valahogy tud több lenni.

A színészi kvalitásait most hagyjuk. És nem azért, mert rossz, hanem azért, mert talán még nem mérhető. A húszas évei elején forgatott blődliségek nem jelentették a legmegfelelőbb közeget, hogy megmutathassa, mit tud. Az Igazából szerelemben már tudott úgy cuki&csini lenni, hogy tudtuk, munka van abban, hogy cuki&csini. A Mad men című sorozatban azonban már fejlődhetett, és ha figyelünk, látjuk is a fejlődést.

Persze most a megjelenése miatt szedtem elő. Egyszerűen szinte mindig jól választ. Itt most jöhet az, hogy: na jó egy majd 170 centis vékony, formás nő nagyon nem tud mellé nyúlni. De azért tudjuk, hogy persze tudna, ha nagyon igyekszik. Mert itt most nem arról van szó, hogy milyen mutatós is ezekben a ruhákban (bár így van), hanem hogy ízléstelen összeállításnak nem ad helyet. Ennek legfőbb oka, hogy az öltözködésben a klasszikus értékeket követi. Keskeny derék, szélesebb csípő, kerek keblek. Ennek hangsúlyozásában nagy segítségére volt a Mad men sorozat, amelynek egyik fő erőssége a kornak megfelelő miliő kialakítása. Ennek része az alsószoknyákkal, háromnegyedes ujjú kabátokkal, fűzőkkel, kúp sarkú cipőkkel és tüll fátylas kalapkákkal fémjelzett 50-es évekbeli divat.

Jones a különböző díjátadókon és premiereken a frizuráit is gyakran a hagyományos viseletet idéző sorozatból kölcsönzi.

A döntése helyességét igazolja a fenti kép is, tekintve, hogy újra divatosak a klasszikus sziluettek: a redők a csípőn is a kerekebb idomok kialakításában segítenek (a hajtásba rejtett zseb egy tipikus 40-es évekbeli megoldás). Ehhez a dresszhez így tökéletesen illik a múltat idéző frizura és smink.