Tudom, tudom, milyen már, hogy a Golden Globe-os ruhákról nem írok, erre most az SAG (Screen Actors Guild) díjátadóján szereplő göncökről meg igen. De ez van. Ez az én blogom. :)

Szóval (hogy tovább hangsúlyozzam, hogy ez az én blogom) az idei kedvencemmel kezdem.

Julia Stiles

Objektíve biztos, hogy nem ez volt a leglélegzetelállítóbb öltözék, de nálam betalált. Valószínűleg azért is, mert szegény Stiles-nak olyan jellegzetes vonásai vannak (ezt szokták nemes egyszerűséggel csúnyának minősíteni), hogy már attól felderül a szívem, ha látom, hogy kihozták belőle a maximumot. És most ki. Tökéletes a harmónia a sminkje, a frizurája és a ruhája között. Ráadásul ez egy okos ruha. Hogyha abból az alapszabályból indulunk ki, hogy minden, ami világos erősít, és minden, ami sötét slankít, akkor kizárólag feketében járhatnánk. Pedig olyan, de olyan szép a színátmenet egy ruhán. De ha fönt fehér, akkor keblet dúsít (és ez nem minden esetben szerencsés), ha pedig lent, akkor csípőt szélesít (ez semmilyen esetben sem szerencsés). Szóval, hogy csak a ruha eleje folyik sötétkékből fehérbe, az..az… az jó, na. :)

January Jones

Na ugye… Ő tényleg mindig tudja, hogy mit hova mivel. Ráadásul a ruha arany mintája szépen idézi a haja aranyszőkeségét. Talán csak annyi, hogy ha a ruha hosszú ujjú lenne, emelné a drámai hatást. De megbocsátok.

Jennifer Lawrence

Az új üdvöske nem csak első komolyabb szerepével (Winter’s Bone), de ruhájával is kitűnik. Hatalmas szaloncukornak öltözött, ami maximum ebben a korban engedélyezett. A fekete selyem övtől elegánsabb lesz az összhatás, de aztán a középen helyet foglaló masni int, hogy „na, azért nem kell engem olyan komolyan venni”. A bokapántos cipő azonban kifejezetten szerencsétlen választás (bár most divatos), ugyanis még a legformásabb lábat is lerövidíti. Arról nem is beszélve, hogy nyári szandál hatását kelti.

Julianna Margulies

Jaj, jaj piros. Nem mondom, helyes ruha, de ez nem hogy beleolvad a piros szőnyeg rengetegbe, hanem éppen hogy elüt. Ez talán még rosszabb. Az már csak hab a tortán, hogy a színésznő magához képest is vékonyka, ellenben a ruha nem használja ki, hogy megmutassa a remek idomokat, helyette mell alatt szépen elkezd bővülni, és elrejt derekat, csípőt.

Hailee Steinfeld

Egy kislánynak vagy kamaszlánynak mindig sokkal nehezebb kiválasztani a megfelelő ruhát. Olyat, ami nem dedós, de nem is matrónás. Ne legyen túl szexi, de ne is legyen aranyoskodó sem. Steinfeld kisasszony jól választott (vagy a megfelelő emberre hallgatott). A ruhája egyszerre csinos, és tinis. A fazon tökéletes, és ilyen alakkal még nyugodtan vehet keresztbe csíkosat.

Lea Michele

A Glee sztárja már nyugodtan öltözhet „felnőtt nőnek” (végül is felnőtt a maga 26 évével). Mindig nagyon tetszik, ha valaki teljesen aszexuálisan tudja megmutatni a dekoltázsát. Ezzel nyilván a fiúk nem értenek egyet. Ilyen mélyen kivágott ruhát természetesen csak ilyen alakra lehet húzni. Az pedig még bájosabbá teszi az összeállítást, hogy egészen rövidre vágták a körmét, amit épp olyan ezüstre festettek, mint az öve (ami nem mellesleg olyan kis egyszerűnek tűnik, mintha csak kikapta volna a szekrényből, hogy „jaj, ez pont megy a ruhámhoz”.

Natalie Portman

Amint egy bulibajáró-öltözködésrekényszerített híresség állapotos lesz, boldogan válogat a világos színű ruhák közül, mondván, most erősíthet, úgyis mindenki látja, hogy nem elhíztam, gyerekem lesz. Ezzel Natalie Portman sem volt másként, így a Golden Globe és az SGA díjátadójára is pasztellszínű, illetve fehér dresszbe bújt. A fehérrel nem is lenne baj (bár a szabása nem túl szerencsés), ám a fáradt rózsaszínnel nem a „már úgy vártam, és végre teherbe estem” látszatát kelti, hanem a megesett pompon lányét. De azért a piros rózsa nagyon cuki megoldás.

Tina Fey

A stúdió című sorozat szülőanyjának szinte mindent megbocsátok. Még azt is, ha vörös színben lép a vörös szőnyegre. Most azonban nem kell mentségeket keresnem neki. A ruha „csipke bevonatával” szinte kiugrik a háttérből. A szabása tökéletes, a színésznő nőies alakját hangsúlyozza.

Claire Danes

A friss Golden Globe díjas színésznő is azok táborába tartozik, akiknek sok figyelmet kellene fordítaniuk arra, hogyha el akarnák érni, hogy rosszul nézzenek ki. (Bár az idei Golden Globe-ra választott váll nélküli ruhát én átgondoltam volna, mivel Danes-nek eleve kicsit széles a válla, és ez a szabás tovább deltásít.) Az SAG díjátadóra ellenben egy igazán helyes ruhát választott. A virágmintás, könnyed öltözet egy vasárnapi piknik hangulatát idézi, azonban a fekete bőröv nem csak mókásan disszonáns, hanem rendre is szabályoz, így mindjárt alkalmas a ruha egy esti partyra.

Susan Sarandon

Nem esik jól kimondani, de a színésznő amióta szingli, jobban néz ki, mint az elmúlt tíz évben bármikor. A színe és a fazonja is tökéletes a ruhának, melyet az átadóra választott. Ehhez csak jó kiegészítők kisimult vonásai, karcsú alakja.

Melissa Leo

Az Oscar díj idei egyik főesélyese korához képest is nagyon csinos. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam: Ne vegyünk fel fényes ruhát! Soha! Nincs az a jó alak, amit nem tenne tönkre a pikkelyhatás, ami minden kis takargatnivaló hajlatot, hurkát jól kihangsúlyoz.

Barbara Hershey

Szép szabású…ruha. Az arca mostanában nem sikerült túl jól. Olyan szomorú látni, hogy az egykor gyönyörű nő, rettegvén az öregedéstől kétségbeesetten próbálja eltüntetni az idő múlásának nyomait. A ruha azonban tényleg jó választás. A fekete szépen ellopja a derék és csípő szélességeit, a nagy virágok pedig barátságosabbá teszik az összhatást.

Anette Bening

A színésznő mindig is a helyes-vicces kategóriába tartozott, mintsem a csodaszépbe. Így valószínűleg évei gyarapodását is jobban viseli. Gyakran látjuk, hogy egy idősebb színésznő a fogyókúra helyett a durva sportot választja. A plusz kilókat talán nehezebb eltüntetni, mint izommá alakítani. Mindezt bizonyítandó előkerülnek a sportosabb szabású estélyik, amelyek a váll és a felkar szikárságát hangsúlyozzák. Bening is ezt a típusú ruhát választotta, illetve még többet segített magán a mell alatt húzott, lefelé bővülő szabással.

Taye Diggs

És a végére egy úr, hogy a fiúk is érezzek a törődést. :) A jelenleg egy sorozatban szereplő énekes-színész nem vitte túlzásba, de mégis elegendő figyelmet fordított öltözéke kiválasztására. Egyszerű fekete szmokingját egy apró kockás csokornyakkendővel tette vidámabbá. Ez kedves volt tőle. :)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki nem tudott elaludni. Éjszaka ugye sötét van, minden sokkal ijesztőbb, mint fényes nappal. Tudta, hogy valaki segíthet neki, ha már egyszer apát és anyát nem lehet percenként kiugrasztani az ágyból. A segítség egy tündér személyében érkezett, akinek szárnyai vannak, barna haja és napsugár sárga ruhája.

Életre kellett hát kelteni!

A szabás és az első alkatrészek összeállítása után a végtagokat már ki is tömtem, és hozzá próbáltam a testéhez, hogy biztosan csini legyen.

Majd bevarrtam a kezeket és a lábakat a helyükre, és kitömtem a hasát. Ezzel a tündérke-alap el is készült. A ruhátlan képet csak azért mertem kirakni, mert arc híján még nem azonosítható önmagával. Kábé, mintha fekete csíkot húztunk volna a szeme elé. :)

Drótból, és áttetsző anyagból elkészült a szárnya, melyre gumipántot varrtam, hogy mint egy hátizsákot felvehesse, illetve levehesse, ha később szimpla babává minősülne.

Hozzáfogtam a ruhájához. A sárga szín – amelytől nem térhettem el – kissé sápasztotta volna a babát, így feldobtam némi zölddel, és a komolyságot tükröző fehér gallérral.

Már csak a haja volt hátra. A frizuráját fonalból alakítottam ki. Egyforma hosszúra vágtam, majd két copfba rendeztem a szálakat.

A végére hagytam az arc kialakítását, mert azzal nyer lelket. Ha az elején varrtam volna ki a száját és a szemét, akkor például egy percet sem pucérkodhatott volna. Nem beszélve arról, hogy milyen furán nézett volna ki, ha ott mosolyog, miközben beleszuszakolom a vatelint a karjába, majd egy hatalmas tűvel elkezdem szurkálni többek között a hónalját. :)

Diane Keaton ma 65 éves! Ez épp megfelelő alkalom arra, hogy tisztelegjünk egyik szimpatikus tulajdonsága előtt – nevezetesen, hogy imád férfi göncökbe bújni.

Ráadásul neki még jól is áll.

Az öltönybe bújt lányok nem csak a figyelmet vonzzák, hanem a véleményeket is megosztják. Azok a pasik, akik szeretik az extravagancia ezen példáját, azok nagyon szeretik; akik azonban nem, azok nagyon nem.

A női alakra simuló három részes öltöny általában a divatleszbizés külső megjelenése, ami vagy megijeszti, vagy magához láncolja a hímeket.

A hatást lehet fokozni egy lenyalt séróval, kamáslis cipővel – szerintem így tökéletes. A 80-as években – a nagy válltömések korában – nagyon dívott a maszkulin vonal az öltözködésben, így egészen visszafogott hölgyek is gyakran bújtak nadrág kosztümbe, de a furcsálló tekintetek elkerülése végett szép nagy lobonc hajjal, és körömcipővel párosították.

Diane Keaton esetében azonban ez még több. Ő az öltönyösök között is az izgalmasabb irányt választotta. Az egészben az a becsülendő, hogy általában azok vonják el a figyelmet különleges ruháikkal az alakjukról, akiknek muszáj elvonni. Keaton viszont még korához képest is csinos. Nem is olyan régen egy romantikus vígjátékban boldogan viselte a rockabillyt időző széles öves – alsó szoknyás – pettyes blúzos összeállítást. Méghozzá jó eredménnyel.

Arról persze ne feledkezzünk meg, hogy fiatal korától híres volt a szokásostól eltérő ruhaválasztása. Az Annie Hallal gyakorlatilag divatot teremtett.

Én is szívesen vennék fel kis mellényt, bő nadrágot, nyakkendőt, de rajtam miért nem úgy áll?!

A Halloween megihlette hollywoodot is. A Children Affected By AIDS Foundation17. halloween buliján minden résztvevő színész igyekezett kitenni magáért. Volt sok az ünnephez kapcsolódó maskara, de rengetegen választottak klasszikusan amerikai hősöket.

Lisa Rinna és férje például a legendás tévés házaspár Lucille Ball és Desi Arnaz leghíresebb sorozata, az I love Lucy karaktereinek bőrébe bújtak. Kétség kívül jó választás, tekintve, hogy az 50-es évek rockabilly felé hajló stílusa most nagyon fut.

A legkézenfekvőbb jelmezt talán Jamie Lee Curtis választotta, akinek csak a Halloween horror-sorozatbéli karakteréhez kellett visszanyúlnia.

A Baywatch-ból és a Melrose Place-ből ismert David Charvet mennyasszonyával, Brooke Burke-el, és annak lányával egy egész családot „életre keltett”. Charvet Batman bőrébe bújt, a hölgy pedig a Macskanő mellett tette le a voksát.

Valószínűleg túlzás Julie Andrewst a csúnya lányok közé sorolni. És nem csak a korosztályi probléma miatt (lásd: lány), tekintve, hogy a megfelelő sminkkel, frizurával, előnyös ruhával mindig ki tudtak hozni belőle egy gusztusos darabot.

Az azonban nem véletlen, hogy annak idején a My Fair Lady címszerepét hiába játszotta hosszú évekig a Broadway-n, a filmben Audrey Hepburnnel helyettesítették. (Persze ő nem csak azért lett befutó, mert csapzottan is királyi jelenség, hanem mert ő volt Hollywood aktuális üdvöskéje.) Az Akadémia megpróbálta kompenzálni az igazságtalanságot, így ugyanabban az évben Julie Andrews megkapta az Oscar-t a Mary Poppins-ért, Hepburn-t pedig még csak nem is jelölték az elhappolt My Fair Lady címszerepért.

De mi is a szerencséje a kevésbé vonzó színésznőknek? Nagyon egyszerű: Korosodva nem rettegnek annyira szépségük elvesztésétől, és nagyobb eséllyel várják őket értékelhető szerepek. A most 75 éves Julie Andrews jellemzően kedves családi filmekben látható az utóbbi években. Azokban pedig ő lett a mindig kifogástalan megjelenésű finom brit dáma. És ennyi év távlatából még azt is elhisszük neki, hogy valaha jó csaj volt.

Persze sokat köszönhetett és köszönhet férjének, Blake Edwardsnak, aki időről-időre megkínálta olyan szerepekkel, ahol egy pillanatra sem merült fel bennünk, hogy a boltba sietve kevésbé nyújt kellemes látványt, mint a vásznon.

Többek között a Viktor és Viktória adott lehetőséget arra, hogy meglássuk benne a NŐt, azáltal, hogy eljátszott egy férfit.

Azért szeretem a Hollywood vonzáskörén kívül eső film fesztiválokat, mert ezeken egy kicsit (de tényleg csak egy kicsit) hangsúlyosabbak a filmek, mert a ruhák. Ezt a szempontot figyelembe véve az idelátogató, és filmjeiket képviselő színészek gyakran választanak kevésbé feltűnő dresszeket. (Vagy legalább is kevésbé drágákat.)

Az idei eresztésből egy olyat választottam, ami nem csak, hogy kifejezi az esemény kötetlenségét, de hangsúlyozza viselője bevállalósságát is. A ruha mintha patikamérlegen készült volna: ha egy kicsit több lenne a rózsa rajta, vagy kevesebb a szigorú pánt a cipőn, már az ízléstelenbe hajlana az összeállítás. De így....

Mindezt a tökéletes diszharmóniát csak megkoronázza, hogy Jessica Alba a legártatlanabb arcát vette elő.

Ismét díjakat osztottak Hollywoodban. És én itt felháborító módon megint a külsőségekkel foglalkozom, és nem a filmekkel, színészi alakításokkal. Ennek egyik (és persze fő) oka, hogy ez egy varrós-ruhás-divat blog, a másik pedig, hogy ránk nézve szánalmas módon az idei Emmy díjak nyerteseit végszóra sem sikerült bemutatni kis hazánkban. Néhány nagyágyút leszámítva (Mad men, A stúdió), ha az ember nem kutat lelkesen a neten, akkor a sorozatok többségéről jobbára nem is hallott.

Na, mielőtt ezen teljesen felhúzom magam, visszatérek a ruhákhoz, amelyek között idén is találtam kifejezetten szépet, vagy éppen felháborítóan ízléstelent. A következőkben megismerhetitek a személyes top 5-met, és persze némi bónuszt.

Mielőtt még bárki is kérdezné, ismét a női dresszekre fókuszáltam, tekintve, hogy túl sok meglepetést nem okoztak az urak. (Talán Neil Patrick Harris volt az egyetlen, aki idén sem érte be a fekete szmoking megoldással, és ezüst szürkét választott.)

Jöjjön a Top 5:

5.

A lista végén, de a felsorakozott ruhák számának tekintetében előkelő helyen szerepel Emily Deschanel és az ő ruhája. Bár tény, hogy sokszor választotta ezt a színt; és a fazont is láthattuk már rajta más árnyalatban, de úgy tűnik, a lila és az antik görög stílus egymásra találása szerencsét hozott az idősebbik Deschanel lánynak (még ha kicsit szokatlan is a frufru).

4.

Eggyel jobb helyen végzett egy nem kevésbé ismert Emily: Blunt. Talán olcsó megoldásnak tűnhet a szeme színével ilyen zavarba ejtően harmonizáló ruhát választani, de mivel ritkán láttuk eddig halvány orgona színben, ezért semmiképpen nem rónám ezt fel neki. Pláne, ha hozzá adjuk, hogy jellemzően a fekete kap helyet a ruhatárában némi metál felhanggal, kifejezetten üdítő ez a bájos ruha, amit az idei Emmy díjátadóra választott.

3.

A harmadik helyet egy „régi motorosnak” adom. Maura Tierneyt a legtöbben a Vészhelyzetből ismerik, még akkor is, ha több mozi filmben szerepelt előtte, közben és utána. Gyönyörű textúrájú vörös ruhája mellett Giling galangos frizurája csak még elbűvölőbbé teszi. (Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy nem túl szerencsés a vörös szőnyegre vörös színben menni, ha csak nem egy mimikri szerepére pályázunk.)

2.

Tina Fey még rajongóit is meglepi évről-évre azzal, hogy ha kell, tud ő kifejezetten vonzó is lenni. Az idei választásában kivételesen egy kicsit a humor is szerepet kapott, ami elengedhetetlen része a személyiségének, de ezeken a „hivatalos” eseményeken rendre elfojtja a fűző, és elrejti az abroncs. A ruha felső rétege láttatja az alatta lévő fehér színt, és hangsúlyozza a kriksz-kraksz mintákat.

1.

A nyertes az egyik nagy kedvencem Toni Collette. Talán igazságtalannak tűnik első ránézésre a döntés, mivel a ruha mellrésznél minimum nem passzol, de ha rosszindulatúak akarunk lenni: nem éppen abban a méretben és magasságban helyezkednek el a keblek, ahogyan a tervező elképzelte azokat. Ennek ellenére én objektív vagyok, és a dressz javára döntök, amely a szoknya alsó részén látható festéssel azonnal elvarázsolt.

És a bónusz infók:

Egy pozitív és egy negatív tapasztalatra tettem szert a ruhákat szortírozva.

January Jones, aki – egy korábbi bejegyzésemben kitértem rá – az esetek túlnyomó többségében biztos kézzel és ízléssel választ ruhát, most sajnos melléfogott. A színnel még nem is lenne gond, mert nincs olyan természetes szőke; kék szemű lány, akinek a király kék ne állna jól. A kis lemezekre, vagy rosszabb esetben tollakra emlékeztető felület, és az abroncsos térdig érő szoknya azonban nem sok embernek lenne előnyös. Az már csak hab a tortán, hogy a ruha háta az elejét idézi, ami fura mellkast varázsol a csinos színésznő hátára.

Rita Wilson azonban egy kedves csalással segítette ki saját magát. Az utóbbi időben kissé meghízott színésznő folyamatosan azzal kísérletezik, hogy mely fazon leplezné leghatékonyabban a pocakját. Mivel a lábai még mindig nagyon szépek, így jobbára a rövid modelleket választja (nagyon helyesen). Idei ruhája talán azt is bizonyítja, hogy rájött, a dekoltázs hangsúlyozása, nem feltétlenül vonja el a figyelmet a többi testrészről, inkább a felsőtestet erősíti. Bár az idei Emmy átadóra választott darab itt-ott túllő a célon (többek között a cipőről függő kristályokkal), és nem is feltétlenül finom megoldás hálóra fűzött köveket viselni a ruha felett; ennek ellenére a fazon bájos Kennedy feleséget varázsolt Wilsonból (a hatás elérésében segített a korhű frizura, és szemfestés is.)

Olyan volt, mint egy villámcsapás. Megláttam, és rögtön tudtam. A kifinomultsága, a bája, a türelme azonnal magával ragadott. Próbáltam távolságtartó lenni, szinte bizalmatlan, hogy persze láttam már ilyet, meg hogy minden nőnek tetszeni akar, és így már nem is olyan intim a dolog. De képtelen voltam hazudni magamnak. Egyszerűen beleszerettem Pazicski Miklós művészetébe.

Tény, hogy egyre több tehetséges fiatal divattervező van Magyarországon. És ami a legszebb: aktívak és keresettek. Személy szerint azonban a Pazicski ruhákon látom a leghatározottabban, hogy tervezni valóban művészet. Pazicski Miklós nem hagyja figyelmen kívül az anatómiát, így a női test klasszikus szépségét hangsúlyozza: nála a derék darázs, a tompor kerek. Ami az idei kollekciót pedig kiemeli más tervezők munkái közül, az a lágy sziluettekhez társuló 3D-s geometrikus díszítés.

A 2008-as ruhákon a nőiesség volt hangsúlyosabb, ezért is készült a sorozat a 40-es évek hangulatában.

Az idei művek azonban kaptak némi high-tech felhangot a szürke és az ezüst színek jelenlétével.

January Jones azon kevés babaarcú szőkeség közé tartozik, aki nem az a tipikus bosszantóan babaarcú és bosszantóan szőke csaj, mert valahogy tud több lenni.

A színészi kvalitásait most hagyjuk. És nem azért, mert rossz, hanem azért, mert talán még nem mérhető. A húszas évei elején forgatott blődliségek nem jelentették a legmegfelelőbb közeget, hogy megmutathassa, mit tud. Az Igazából szerelemben már tudott úgy cuki&csini lenni, hogy tudtuk, munka van abban, hogy cuki&csini. A Mad men című sorozatban azonban már fejlődhetett, és ha figyelünk, látjuk is a fejlődést.

Persze most a megjelenése miatt szedtem elő. Egyszerűen szinte mindig jól választ. Itt most jöhet az, hogy: na jó egy majd 170 centis vékony, formás nő nagyon nem tud mellé nyúlni. De azért tudjuk, hogy persze tudna, ha nagyon igyekszik. Mert itt most nem arról van szó, hogy milyen mutatós is ezekben a ruhákban (bár így van), hanem hogy ízléstelen összeállításnak nem ad helyet. Ennek legfőbb oka, hogy az öltözködésben a klasszikus értékeket követi. Keskeny derék, szélesebb csípő, kerek keblek. Ennek hangsúlyozásában nagy segítségére volt a Mad men sorozat, amelynek egyik fő erőssége a kornak megfelelő miliő kialakítása. Ennek része az alsószoknyákkal, háromnegyedes ujjú kabátokkal, fűzőkkel, kúp sarkú cipőkkel és tüll fátylas kalapkákkal fémjelzett 50-es évekbeli divat.

Jones a különböző díjátadókon és premiereken a frizuráit is gyakran a hagyományos viseletet idéző sorozatból kölcsönzi.

A döntése helyességét igazolja a fenti kép is, tekintve, hogy újra divatosak a klasszikus sziluettek: a redők a csípőn is a kerekebb idomok kialakításában segítenek (a hajtásba rejtett zseb egy tipikus 40-es évekbeli megoldás). Ehhez a dresszhez így tökéletesen illik a múltat idéző frizura és smink.